A Jövedelemkülönbségek Növekedése Magyarországon
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, a magyar gazdaság és társadalom dél-amerikanizálódásáról beszélt a Pénzcentrumban. Úgy véli, hogy a jövedelmek eloszlása terén párhuzamok vannak Argentínával, ahol a szegényebbek és a gazdagok közötti szakadék folyamatosan nő. Az egyik oldalon a rászorultak, a másikon pedig a leggazdagabb réteg helyezkedik el, hasonlóan Argentínához.
Bod szerint a kérdés már a kétezres évek elején felmerült, amikor a populizmus megjelent a magyar politikában. A politikai ígéretek gyakran látszólag segítik a szegényeket és a gazdagokat egyaránt, ám valójában az állam csak azt tudja adni, amit valahonnan elvesz.
A volt elnök félelmei mára részben valóra váltak. A magyar állam elfojtja a gazdasági versenyt, és nagy mértékben adóztatja az embereket, amit sokszor a vállalkozókon keresztül végez, iparági különadók, például bankadók formájában. Eközben a politika támogatja a közeli vállalkozókat, miközben saját jövedelmeiket védik.
Bod kiemelte, hogy Magyarországon a kormánykoalíció szavazatai nagy része a legszegényebb településeken élőktől, valamint a gazdagoktól származik, akik a kormányzati védelemre számítanak. A középosztály, amely néha az ellenzékre szavaz, a változást várja, míg a legszegényebbek nem látják a felemelkedés útját, így ők is a kormányra támaszkodnak.
Ugyanakkor Bod szerint az argentin példa nem feltétlenül érvényes Magyarországra, mivel az Európai Unióhoz való csatlakozás tompította ezeket a folyamatokat. Nem az uniós támogatások, hanem a tagság által kínált lehetőségek – mint a szabad munkavállalás és a nemzetköziesedés – segítették elő, hogy az állam ne tudjon teljes mértékben rákényszeríteni a társadalomra.
Bod Péter Ákos hangsúlyozta, hogy a középvállalkozók gyakran elmaradnak a hazai piaci versenytől, mivel nem tudnak helyzetbe kerülni. A kisvállalkozások termelékenysége alacsony marad, ami viszont a bérszínvonalat és a keresletet is negatívan befolyásolja. A volt jegybankelnök megerősítette, hogy a problémák gyökerei az oktatásba való nem megfelelő befektetésre vezethetők vissza, és úgy véli, hogy a megoldást csak egy új generáció hozhatja el.
