A zseniális magyar gyárosok kora: Ganz-kerekek, Unicum és Pick-szalámi
„Magyarországon az ember nem lépésről lépésre halad, hanem ugrásokkal. Tegnap még a középkor volt, ma már a huszadik század” – mondta Victor Tissot francia utazó 1880 körül. A dualizmus kora volt az az időszak, amikor a gőzmozdony füstje végre elhomályosította a délibábot. A kiegyezés megteremtette az iparosodás alapjait: az Osztrák–Magyar Monarchia közös piaca jelentős felvevőerőt biztosított, nyugati – főleg osztrák és francia – tőke áramlott az országba. Baross Gábor, a „vasminiszter” a vasút államosításával és egységesítésével, tarifareformjaival, valamint az Al-Duna szabályozásának előmozdításával olyan modern infrastruktúra kialakítását segítette, amely közelebb vitte a hazai termelőket a világpiachoz.
Ganz és Mechwart: az első „tech-óriás”
Ganz Ábrahám 1844-ben hozta létre vasöntödéjét Budán, a mai Bem József utcában. A kéregöntésű vasúti kerekek gyártására kidolgozott eljárásával megalapozta a világszínvonalú nehézgépgyártást. Halála után Mechwart András vette át az irányítást, aki szabad kezet és komoly tőkét adott a fiatal mérnököknek. A hengerszék továbbfejlesztése forradalmasította a malomipart, Budapest a világ egyik legnagyobb malomipari gépgyártási központjává vált. Mechwart létrehozta a villamossági osztályt, ahol a Bláthy–Déri–Zipernowsky trió 1885-ben megalkotta a zárt vasmagú transzformátort, lehetővé téve az elektromos energia nagy távolságra történő továbbítását.
Pest és a Weiss Manfréd-gyár
A Duna másik oldalán Láng László 1868-ban nyitott javítóműhelyt, amelyből a magyar gőzgép- és turbinagyártás fellegvára fejlődött ki. Az Újlipótváros környéke a gőzmalomipar egyik fontos területe volt. A Váci úton működött Schlick Ignác vasöntödéje és gépgyára is. 1882-ben Weiss Manfréd és testvére, Berthold a Lövölde téren nyitotta meg az ország első konzervgyárát. A hadsereg fontos megrendelőjükké vált. 1892-ben súlyos üzemi robbanás történt, ezt követően a hatóságok betiltották a lőszergyártást a belvárosban, így az üzemet Csepelre telepítették át. Weiss Manfréd munkáslakásokat, kórházat, óvodát létesített a gyár közelében.
Globális márkák a könnyűiparban
Óbudán Goldberger Ferenc még 1784-ben nyitotta meg kékfestő műhelyét, amely a dualizmus korára jelentős gyárrá fejlődött. Kőbányán Richter Gedeon 1901-ben vásárolta meg a Sas gyógyszertárat, majd néhány éven belül gyárat alapított; olyan készítményekkel vált ismertté, mint a Tonogen Suprarenale és a Kalmopyrin. A Soroksári úton a Zwack család likőrgyárában került a jellegzetes gömbölyű üvegbe az Unicum. A szomszédos Kőbányán Dreher Antal „sörgyáros király” Európa egyik legkorszerűbb serfőzdéjét működtette. Szegeden Pick Márk 1869-ben alapította vállalkozását, a század végére szalámiüzem működött a Tisza partján. Pécsen Zsolnay Vilmos a családi fazekasműhelyből vegyipari és művészeti birodalmat épített fel; a fagyálló pirogránit kerámia többek között az Országházat, a Mátyás-templomot és az Iparművészeti Múzeumot díszíti.
Az örökség, ami kötelez
Ganz Ábrahám, Richter Gedeon, Pick Márk és Weiss Manfréd öröksége a szemléletmód: a minőség, a folyamatos fejlesztés és a munkavállalók megbecsülésének kultúrája. A 10. Modern Gyárak Éjszakáján, 2026. november 13-án az MGFÜ szervezésében e hagyományok előtt tisztelegnek. A csatlakozni kívánó vállalatok a hivatalos oldalon regisztrálhatják üzemüket.
