Új lehetőségek a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok számára
Március 1-jén életbe lép az a rendelet, amely kötelezővé teszi, hogy a gyermekvédelmi ellátásból és utógondozásból kikerülő fiatalok számára állami cégek munkalehetőséget biztosítsanak. Ez a program számos állami vállalatot érint, és célja, hogy a fiatalok könnyebben beilleszkedjenek a munka világába. Az új irányvonal különösen fontos, mivel a támogatás legfeljebb 24 éves korig biztosított, és összesen három évnyi foglalkoztatási jogviszony létrejötte szükséges a programban való részvételhez.
A gyámhivatal feladata, hogy kooperáljon a fiatalokkal, felmérje készségeiket és életkörülményeiket, majd legfeljebb tíz lehetséges munkalehetőséget ajánl fel számukra. A munkáltatóknak kötelező mentorálást biztosítaniuk a fiatalok számára, ezzel is elősegítve a munkahelyi integrációt.
A javítóintézetből kikerülők kimaradnak a támogatásból
Érdemes megjegyezni, hogy a program nem vonatkozik a javítóintézetekből távozó fiatalokra, akik így nem részesülhetnek sem munkavállalási támogatásban, sem ingyenes jogosítványszerzésben. Ennek ellenére egy másik rendelet biztosít ingyenes jogosítványt a gyermekvédelmis fiatalok számára, 25 éves korig, a kapcsolódó díjak átvállalásával. A kormány által afféle kirekesztésnek tűnik, hogy a büntetés-végrehajtás alá sorolt javítóintézeteken kikerülők számára nem rendelkeznek alternatív támogatásokról, ezzel jelezve, hogy a társadalmi reintegrációjukat nem kívánják elősegíteni.
Állami cégek, amelyek részt vesznek a programban
A kötelező foglalkoztatás keretein belül nagy állami vállalatok – mint például a MÁV, a Magyar Posta, az MVM és a Paksi Atomerőmű – biztosítanak munkalehetőséget. A program hosszú távú célja, hogy a fiatalok aktív részesei legyenek a munkaerőpiacnak, azonban a kihagyott javítóintézetes fiatalok körüli diskurzus, illetve a jövőbeli terveik továbbra is aggályos kérdéseket vetnek fel a társadalmi igazságosság szempontjából.
Bár a kormány célja a fiatalok támogatása, a javítóintézetekből távozók teljes mértékű kihagyása rávilágít arra, hogy a társadalmi egyenlőség csak a megfelelő programok és jogszabályok révén érhető el, hiszen a börtönrendszer által stigmatizált csoportokat éppen a legnagyobb szükség idején nem segítik most.
