A lakhatási tőkeprogram titkai: politikai összefonódások és elmaradt ígéretek
A legújabb állami lakhatási tőkeprogram, amely 300 milliárd forintból épül, már a tervezési szakaszban is kérdéseket vetett fel. A program célja, hogy megfizethető otthonokat biztosítson, de úgy tűnik, hogy a politikai kapcsolatok és személyes összefonódások sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint a lakásépítés valós igényei. Elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy míg a kormány a lakáskínálat bővítéséről beszél, a nyertes alapkezelők hátterében gyakran a politikai elit érdekeinek védelme áll.
A program mögött álló Nemzeti Tőkeholding (NTH) már fél éve bejelentette a győztes alapkezelőket, ám a pénz felhasználási módjáról továbbra sincs jelentős információ. Tyúktojás szindróma figyelhető meg, ahol a jól ismert szereplők állami tőkéhez jutnak úgy, hogy a lakásépítési tervek kimerülnek a szavak szintjén. Az NTH által közölt információk alapján a források egy része rejtve marad, ami csak még inkább növeli a gyanút a program mögött.
Számtalan kérdőjel a kiválasztott kedvezményezettek körül
Az alapkezelők között található a Tiborcz István érdekeltségét tükröző Gránit Bank-csoport, mely húszmilliárd forint támogatást nyert el az államtól. Hasonlóképpen, az Innova-X Befektetési Alapkezelő is most bővíti tevékenységét, a korábban járműipari befektetésekre összpontosítva. Az alapkezelő vezetője hangsúlyozta, hogy bármiféle összefonódás a másik alapkezelővel csak látszat, így a közpénzmilliárdok elosztásának átláthatósága még inkább kétségessé válik.
Érdekes módon az NTH által bejelentett források elosztása szempontjából a teljes körű tájékoztatás hiánya és a politikai személyes összefonódások folytatódó terjedése egy újabb összeférhetetlenségi helyzetet teremt. A szakértők véleménye szerint a győztesek között gyakran felbukkannak azok, akik politikailag előnyben részesülnek – ez olyan kockázatokat rejt, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A jövő kérdése: kinek a haszna?
A legfontosabb kérdés tehát, hogy a lakhatási tőkeprogram során bővített 300 milliárd forint milyen hozamot hoz az adófizetők számára. A program hat évének végeztével amennyiben nem biztosít megfelelő fedezetet, a közpénzek visszafizetése több mint kétséges. A politikai preferenciáktól függően megjelent kedvezményezettek köre és az elmaradt ígéretek sorozata megkérdőjelezik a program hitelességét, és éles kritikát váltanak ki az állami tőke forrásainak elosztásával kapcsolatban.
Amíg a kormány a lakásépítéseket ígér, a valóság sokkal bonyolultabb és sötétebb: a közpénzből gazdagodó üzleti körök helyett a valódi lakásigények maradják megoldatlanul és elhanyagoltan – a kontraszt pedig megdöbbentő. Az Otthon Start program megvalósítása, mely a kedvezményezettek körében a politikai kapcsolatokat tükrözi, egy újabb példáját jelenti a közelmúltban látott állami tendenciáknak, ahol foghíjas ígéretek és elmaradt cselekvés válik a normává.
